2.Fejezet

*Liam* ,,Talán Isten szeretné,hogy az életed során sok rossz embert megismerj,mert így,ha az igazit megtalálod,tudod majd értékelni,megbecsülni." 

Paul a menedzserünk azt találta ki hogy a nyáron egy táborban legyünk segítők.Így hát a srácokkal bele is mentünk.Idefelé én vezetem a kocsit,elöl ült mellettem Harry aki a telefonon lázasan twiterezett.A többiek hátul foglaltak helyet.

 -Hé Niall,ha morzsázni mersz akkor ellátom a bajodat!-figyelmeztettem a visszapillantóba tekintve.Esküszöm hogy rosszabb mint egy terhes nő.Louis folyamatosan lökte a répás álmait,Niall evett,Harry a telefonon játszott és Zayn meg Perrievel beszélt telefonon.Mi Daniellel most egy kis mosolyszünetet tartunk,mivel megcsalt engem az új táncpartnerével.Egy hajszálon múlott hogy ne szakítsak rögtön vele.A táborba hosszas kocsikázás után megérkeztünk.A hírnevünk miatt egy luxuskunyhót kaptunk.Már indulni kellene a tábori gyűlésre de a fiúk még nem készültek el. Harry a haját igazgatta egy szál boxerban míg Louis Eleanoral beszélt telefonon,Zayn dohányzott és Niall ismét a fejét tömte. Bosszankodva leültem a teraszra Zayn mellé.Zayn volt az az egy ember aki megértette a gondomat.Tíz perc után már a színpad mögött álltunk.Drew kimondta a banda nevét,majd ezután a neveinket is felsorolta.Ahogy a neveket kiejtette a száján,abban a sorrendben álltunk fel . A táborozok a nevünket sikítozva üdvözöltek minket. Rettentően boldoggá tesznek minket a rajongók mivel nekik köszönhetünk mindent. Mikorra további mondókáját befejezte,összehívott minket egy megbeszélésre.Én egyenesen egy fotelba ültem és a mobilomat elővéve azzal szórakoztattam magam.Egy pár pillanatra felnéztem és észrevettem hogy Louis egy lányt szórakoztat a répás álmaival. Bírom Louist de néha nagyon le tud fárasztani az ökörségeivel. Valamivel később már Harry is a csaj körül forgott mint Louis. A főnők már kezdene mikor Niallnek még se híre se hamva. Én valahogy sejtem hogy hol kéne keresni,a kaja körül. Mikkor Drew kérdezte hogy hol van a barátunk, egyszerre szólaltunk meg. 

-Én sejtem!-nyögtük ki mind.Ám ekkor hirtelen beállított az ír manó egy nagy tányér szendvitcsel a kezében. Engem már ma este beosztottak az éjszakai fürdéshez. Én voltam az első aki elviharozott a szobából és a kocsimhoz mentem. Beültem és kényelmesen elhelyezkedtem az ülésen.A fejemet hátra döntöttem és a szemeimet lehunytam. Csak Őt láttam magam előtt, fogalmam sincs hogy miért csalt meg,és főleg azzal a táncpartnerével,mit tud az a ficsúr megadni neki amit én nem?! Már majdnem álomba zuhantam mikor valaki megkopogtatta az üveget.A szemeim hirtelen felpattantak.Amint megláttam az alakot azt hittem csak hogy álmodok. Ő állt itt életnagyságban. Kiszálltam és betartottam az egy lépés távolságot. 

-Szia Liam én annyira sajnálom, Eleanor mondta hogy ide jötettek. Nem is tudom mit mondhatnék....-dadogott Danielle és folyni kezdtek a könnyei.Még sosem láttam őt így kiborulva.Valahogy megsajnáltam. De mégis mit mondhatna?!Talán annyit hogy nagyon sajnálja,hogy miért tette és hogy szeret-e még engem egyáltalán?! Meg hogy nem a hírnevem miatt van csak velem.Magamhoz vontam és az arcát a mellkasomba fúrta. A könnyei folyamatosan hullottak akár a záporeső.A kezem fel-le járt a hátán miközben nyugtatgattam. 

-Liam,kérlek ne haragudj rám....k-könyörgök.Fogalmam sincs hogy mi ütött belém akkor, elkapott a hév azt hiszem.-az ujjammal befogtam a száját és szenvedélyesen megcsókoltam.A kezeimet a derekán pihentettem, míg az ő ujjai a hajamat túrták. 

-Danielle ne ostromold magad,nem bírom ezt hallgatni.-még egyszer megcsókoltam és óvatosan a kocsi hátsó ülésére döntöttem be.A nap további részét a kocsiban töltöttük ,,szerelmeskedve". Mázli hogy sötétített az üveg. Ám ekkor váratlan fordulat következett be. 

-De jó volt ez a móka veled Tom!-nyögte ki az ajkai között,mit ne mondjak kiakadtam.Tom a harmadik fél ebben a kapcsolatban. 

-Tom,mi?!Vele is ilyen jól mókáztál?!-emeltem fel a hangom és elkezdtem felöltözni. 

-Bocsáss meg,ez csak egy egyszerű nyelvbotlás volt.-vissza akart rántani maga mellé ,de a kezeit leráztam magamról. 

-Nézd ez nem csak nyelvbotlás volt! Nem mondasz egy másik nevet akivel előzőleg megcsaltad a szerelmedet és mivel ő egy nagy balfék vissza is fogadott téged!Ennek semmi értelme kettőnk között..-felvettem a cipőmet és kiszálltam a kocsiból.Kicsit vártam hogy ő is felöltözzön,én addig gondolkoztam. Mikkor ő is kiszállt én bezártam a kocsit. 

-Sajnálom hogy ezt kell mondjam,vagy sőt nem mondom ki,tudod jól mi jön most és le tudod szűrni biztos. Ahogy már mondtam semmi értelme kettőnknek.Nem akarlak megfosztani a Tomtól kapott gyönyörödtől.Ezt itt fejezzük be most!-intettem neki egyet és otthagytam 

-Liam!-kiabált utánam de meg sem álltam.Egyenesen a munkámhoz siettem,bár már lassan le is jár a munkaidőm.Megszólalt a kürt ami jelezte is a munka lejártát.Csúcs már első nap lógtam is a munkából.A tó felé sétálva észrevettem hogy egy csapat srác bedob egy lányt a vízbe és elfutnak. Én azonal a vízbe vetettem magam és a segítségére siettem.Amint a partra húztam ő kifeküdt a homokban, én is csatlakoztam hozzá.Egymást néztük perceken keresztül. 

-Jól vagy?-kérdeztem aggódva. 

-I-igen.-motyogta-Köszönöm hogy segítettél.-levette a vizes felsőjét és így ült fel mellém. 

-Nincs mit.-feleltem kedvesen majd jobban szemügyre vettem a lányt és kezdet nagyon ismerős lenni.

-Várj te olyan ismerős vagy nekem,csak nem tudom hirtelen honnan is ismerlek.Biztos hogy találkoztunk már.-sóhajtott egyet és a szemembe nézett.-Meg van!-kiáltottam.-Emma...?-kérdeztem suttogva. 

-Igen Liam...-suttogta ő is.Hát ezért volt ilyen ismerős nekem,ő volt a régi levelező társam de csak miután elköltöztünk a szomszédjukból.Nagyon sokat játszottunk is együtt kicsinek még. A szüleink régen nagyon jó barátok voltak.A csendet a tábor nyitóbulijának a zenéje törte meg. Álmomban is felismerném ezt a dallamot hisz ez a Forever Young a mi feldolgozásunkban. Az én szolómat most Harry énekelte.A naplementét néztük egy jó darabig. Végigsimítottam a csupasz hátán és ahol hozzá értem ott libabőrös lett. 

-Gyere vegyél fel száraz holmit.-álltam fel és felsegítettem őt is. 

-Köszi!-hálálkodott miközben leporolta a nadrágját. 

-Nincs mit,na és hogy vagy amúgy? Rég nem írtál már...-a tarkómat vakargattam zavaromban. -Megvagyok,Nem akartalak zargatni, hisz így is elég elfoglalt személy vagy. Meg ha írtam is nem is válaszoltál amit megértek.-nagyot sóhajtott és a földet tanulmányozta a tekintetével. 

-Sajnálom.-mondtam miközben felém fordítottam.