8.Fejezet

Sziasztok Drágáim :)

Meghoztam a 8. fejezetet is,remélem tetszett az előző fejezet is.

Ebbe a fejezetbe nem akarok semmi extrát tenni azt a 9. fejezethez tartogatom majd.

De nyugi egy pár dolgot belecsempésztem azért ebbe is.

Nem tudom hogy a 9.fejezetet mikkor fogom hozni mert itt van a pünkösd és nagy buli szokott bent lenni a városba és szerintem ott leszek,de még meglátom. Próbálok időt szakítani rátok ha kapok elég komentett.

Na nem is húznám itt az időtöket

Jó olvasást kívánok nektek

Puszaaa Fanni :)

*Liam*

,,Bírnod kell akkor is amikor mindenki bánt,bírnod kell ha az élet téged megaláz,ne add fel,ha minden kötél szakad, hinned kell,csak légy te mindig önmagad"

 

Kiabálást hallottunk a teraszról és mire kiértünk csak Emma rohanó távolodó alakját láttuk. Pár percig ledöbbenve álltam és néztem utána. Leültem a lépcsőre és csak vártam és vártam hogy visszajöjjön. Tudtam hogy Zayn mondott neki valamit amiért így elment. Niall is leült mellém és az erdőt néztük, amerre Ő elment.

-Nem mész utána Niall?-kérdeztem miközben nem néztem rá.

-Nem,minek?! Majd visszajön.-felelte vállat rántva. Zayn épp ekkor lépet ki az ajtón egy szál cigivel a kezében.

Bementem a házba és a telefonomat előkotorva csörgettem Emma mobilját,de az ki volt kapcsolva. Ismét kimentem a teraszra de nem bírtam megnyugodni így az erdőbe siettem én is.

-Elmentem sétálni! Majd jövők.-kiabáltam vissza hogy mégis tudják hogy most hagyjanak békén. Az utat futva tettem meg a fa házáig. Az ajtón kopogtattam és egy kedves barna hajú lány nyitott ajtót.

-Öööö...Helló...Emma itt van? Én Liam Payne vagyok! - motyogtam és kezet nyújtottam.

-Igen itthon van, és ismerjük egymást Liam,de lehet hogy te már elfelejtettél engem is úgy mint Emmát.- mondta és nem épp barátságosan. Egy kicsit végignéztem az arcvonásait és rögtön beugrott a neve, hát persze hogy is felejthettem el egy ilyen lányt mint Naomi Stewart.

-Helló Naomi!-feleltem vigyorogva és a karomat kitártam hogy szándékozom átölelni.

-Te hülye,de rég láttalak élőben.- nevetett és hozzám bújt. Bementünk és leültünk a kis nappalijukban.

-Kérsz valamit inni?-kérdezte Naomi míg felkapcsolta a lámpát.

-Nem köszi,nem tudod mi baja van Emmának? Épp vacsiztunk mikkor ő kint beszélgetet és elrohant. - mondtam az ujjaimat tördelve. Nagyot sóhajtott miközben leült mellém.

-Nem tudom jó dolog-e hogy elmondjam mert a lelkemre kötötte hogy egy szót se szóljak senkinek sem....Ne nézz így rám...Na jó de nem tőlem tudtad meg! ...Zayn elkapta és mondta neki hogy ő ne szórakozzon veled mert te izé...szerelmes vagy belé és amikkor ő hozzád bújik te azt hiszed hogy Emma is szerelmes beléd...Nem igazán értem hogy mi van,megjött lefürdőt és a szobájába van csak.- hálásan bólintottam neki amiért elmondta nekem az igazat és nem köntörfalaz ott Zaynek,mert Emma sose mondta volna el nekem ha valaki bántsa, és nem az erőszakos testi bántalmazásra gondolok hanem a lelki bántalmakra. Már kicsi serdülő korunk óta nagyon érzékeny Emma és mindent komolyan vesz magára. Az ajtója felé sétáltam és bekopogtam.

-Búj be Naomi!-kiabálta ki. Nagy levegőt vettem és beléptem. Mikkor meglátott engem a fejét azonnal felkapta és a gyenge fényben is láttam hogy sírt. A maradék könnyeit letörölte ám a szeme kisírt volt.

-Nem zavarlak?-kérdeztem és becsuktam az ajtót.

-Mit akarsz?!-felelte bunkón. Nagyot sóhajtottam.

 -Emma én nem mondtam Zaynek hogy beszéljen veled, és nem is bízok benne ezek után. De csak nekem akart jót.-feleltem  az ágy végéből. Elég kínosnak tartom ha egy lánynak kell beszélnem az érzéseimről.

-Liam kérlek most menj el!-mondta és én pedig kimentem és becsaptam az ajtót. Az ajtóban álltam még egy kicsit és hallottam hogy hangosan sír. Nem tehettem mást mint hogy visszamentem, nem tehetem mást muszáj megvigasztalnom és tisztázni magam.

Vissza mentem és nagy léptekkel átszeltem a kis szobáját és mellébújtam az ágyba. Könnyes szemekkel nézet fel rám és az ujjammal végigsimítottam a szeme alatt.

-Liam miért nem mész el?! Én nem akarok benned hamis érzéseket kelteni....Niallel járok és őt szeretem...mi csak barátok lehetünk semmi több,ha akarod akkor elkerüllek és nem is kell hozzátok költöznöm Londonba sem.-még mondta volna de befogtam a száját.....a számmal.....na jó csak gondolatban...az ujjammal fogtam be a száját.

-Emma tudom hogy te nem tudtad és nem kell elkerülj mert az nekem nagyon fájna de ezzel majd valahogy megbirkózok egyedül...hamar lettem szerelmes,tehát hamar el is fog múlni.-na a hazugsággal álcázom a gyengeségemet,kiváló dolog Payne barátom.

-B - biztos?-kérdezte dadogva. Én csak bólintottam és az arcát a mellkasomba fúrta.

Még egy kicsit beszélgettünk de aztán ő mély álomba zuhant így én elhuzztam a csíkot.

Mikkor visszaértem a házunkba a srácok tévéztek. Zayn épp akkor jött ki a konyhából. Elkaptam a ruhájánál fogva és a falhoz nyomtam.

-Ha még egyszer meg mered bántani te kis hülye pöcs, esküszöm nem úszod meg egy figyelmeztetésel!- ordítottam és megráncigáltam. Harry kezei szedtek le Zaynről.

-Hééé..állj le Liam!-mondta és feltessékelt a szobámba. Bevágtam az orra előtt az ajtót és mérgesen a helyemre feküdtem. Legalább Emmával kibékültem az a lényeg.

*Emma*

*Jó pár héttel később*

Ma van az utolsó éjszakánk ebben a táborban.

Holnap reggel mikkor felkelünk utazunk haza.

A nyárból még maradt két hét ezt a kis időt arra szentelem hogy a One Direction házba pakolom át a cuclimat. Épp a tükör előtt állva próbálok valami csinos külsőt varázsolni magamnak a záró bulira.

A fiúk fogják a zenét csinálni amit már alig várok.

Liamel a viszonyunk eléggé különös,sosem merünk egymás szemébe nézni. Valószínű hogy még mindig a

múlt kori az oka.

-Emma kész vagy már?-kérdezte Naomi miközben bejött. A fiúk már odakint vannak a nappaliban és ők szólnak le engem mindig a készülödésel mikkor nekik egy órával korábban kell kelniük mindig ha kimozdulnak a házból.

-Igen kész.-mondtam mosolyogva miközben a táskámba helyeztem egy kis száj fényt és a szempilla spirálomat.

Amint odaértünk a srácok szétszéledtek és beindították a party-t. Nagyon sokat táncoltunk és nevettünk és persze ittunk. Mit meg nem lehet tenni ha híres barátaid vannak..Épp Niallel lasuztunk mikkor a fülembe súgta:

-Gyere lépjünk le,én tudok jobbat mint ez a buli.-nevettünk és elrohantunk.

Amint beléptünk az ajtón a szobájába mentünk és nagy csók csatába kezdtünk. Mikkor az ágyra döntött és a ruhámat akarta leszedni  megállítottam.

-Várj,valamit tudnod kell..én még szűz vagyok!-amint kimondtam zavarba jöttem és elpirultam. Nem voltam igazán kész még arra hogy szexuális kapcsolatot létesítsek egy partneremmel sem. Igaz hogy nem is volt sok pasim és akik eddig voltak is csak arra kelletem nekik,de hát nem kapták meg így megcsaltak.

-Akkor hagyjuk abba?-kérdezte aggódva.

-Nem! Csak légy óvatos.-vágtam rá túl hirtelen mire kinevetett.

-Rendben!-mondta és lágyabb lett sokkal. Finom csókokkal hintette be az egész arcomat és a nyakam felé haladt. A ruhámból óvatosan kibujtatott és csak fehérnemű volt rajtam. Levette az ingét és az övét kicsatolta majd az egész további testrészeimet is végigcsókolta...Végül a maradék ruhánktól is megszabadultunk és eljött az a pillanat mikkor elkezdet csókolni és óvatosan belém hatolt. Fájt de elviselhető volt a fájdalom mert ő csinálta. Egy óra múlva kifáradtan dőlt le mellém. Adtam neki egy csókot és aztán elaludtam, miközben dúdol ázott.

Reggel meztelenül ébredtem fel így mielőtt valamelyik srác bejönne inkább magamra kaptam egy fekete trikót és egy bugyit no meg persze egy kis nadrágot. A hajam úgy nézett ki mint egy szénaboglya, a sminkem elkenve.

-Jó reggelt aranyszállam.-mondta mosolyogva Niall.

-Neked is.-feleltem és fejbe vágtak az este emlékei. 

-Niall,ugye tegnap éjjel védekeztünk?- a földre néztem de nem találtam óvszer csomagot sehol.

-Nem,azt hittem hogy te szedsz gyógyszert.-felült és idegesen nézett.

-Van egy kis bibi...nem szedek gyógyszert...-én is kezdtem egyre idegesebb lenni.

-O - o....-mondta és a fejét rázta. - Gondolod hogy esetleg terhes lehetsz?-kérdezte aggódva.

-Hát nem védekeztünk...várjunk ki azt az időt hogy megtudjuk csinálni a tesztet.-mondtam gyagyán.

-Oké,na gyere együnk mert éhes vagyok.-felelte és kézen fogva lementünk reggelizni. A lépcső tetején már érezni lehetett a palacsinta mámorító illatát és a nyál összefutott a számban. Amint a konyhába értünk megpillantottuk Liamet amint a gőzölgő palacsintákat nyakon önti csoki sziruppal és epret tesz melléjük.

-Jó reggelt!-feleltem és egy puszit nyomtam az arcára.

-Nektek is Emma.-válaszolt mosolyogva. Leültünk Niallel és enni kezdtünk. Közben megérkeztek a többiek is.

-Emma milyen jó a hangod baszás közben.-nevetett Harry miközben én majd nem megfulladtam. Liam fejbe verte Harryt.

-Harry kuss legyen!-morogta Niall és átkarolt. Ez az utolsó reggelink itt együtt ebbe a házba. Liam bevállalta a mosogatást is míg mi csomagolni kezdtünk. Összeszedtem az itt lévő holmijaimat is és átmentem a Naomival  közös kunyhóba is pakolászni.

Fél 10-re el is készültem mindennel és már a cuccot is beraktam a kocsiba Naomival egyetemben.

Bezártuk a házat és a kulcsot leadtuk és felvettük a fizetésünket. A fiúk háza elé parkoltunk ahol a teraszon még csomó bőrönd állt.

Elköszöntem tőlük és elindultunk vissza az otthonunkba.