13.Fejezet

Sziasztok drága egyetlenjeim! Meghoztam az új fejezetet amint látjátok. Jó Olvasást! Puszaaaa Fanni

*Emma*

Még mindig nehezen tudom feldolgozni a történteket. Tönkre mehet egy ember élete egy pillanat alatt? A válasz erre igen. Két tűz közé kerültem. Niallel a kapcsolatunk zátonyra futott...és egyben kihűlt,már nem olyan mint a kezdetek kezdetén. Ha Liamet választom akkor elindul egy hatalmas lavina,amit a banda élete sinylene meg. Liam boldoggá tudna tenni? Ebben egy Csepet sem kételkedem,ugyan is biztos vagyok benne. De nem maradhatok vele,nem engedhetem hogy miattam váljon szét a One Direction. Lassan óvatosan felkeltem a melletem alvó Liam mellől,és a szobámba osontam. Kikaptam a bőröndjeimet az ágyam alól és a ruháimat beléjük hajigáltam. Miután ezzel is végeztem,leültem az íróasztalomhoz és egy papírt meg egy tollat megragadva kezdtem el írni a búcsú levelemet.

,,Kedves Liam,srácok!
Sajnálom hogy egy levélben köszönök el tőletek és még arra sem veszem a bátorságot,hogy ezt mind a szemetekbe mondanám. Nem akarom hogy miattam veszekedjetek..tudjátok mire gondolok..Jobb lesz így higgyetek nekem. Niall tudom hogy lefeküdtél egy másik lánnyal,ez csak egyet jelent te is tudod. A kapcsolatunk nagyon kihűlt,már nincsen meg benne az a Szikra ami egész nyáron perzselte. Remélem megtalálod azt a lányt aki majd boldoggá tesz téged.
Liam..ne magadat hibáztasd mert elmegyek..én döntöttem így. A bandának együtt kell maradnia,fogd már fel végre! Az amit nem mondtam még el neked de nem merem a szemedbe mondani,mert egy gyáva nyúl vagyok. Ezért itt írom le. Az érzéseink kölcsönösek. Majd egy nap kifejtem neked bővebben mert megérdemled. Remélem te is boldog leszel egy másik lány mellet. Vigyázatok magatokra kérlek.
Csók Emma xx"

A levelet egy borítékba helyeztem el a párnámon. Átsétáltam Liam szobájába és egy gyenge csókot leheltem ajkaira. Halkan becsuktam  az ajtót majd a bőrőndjeim fogantyúját megragadva,lépkedtem le a lépcsőn. Kiléptem a házból,akár csak az életükből. Szerencsémre egy taxi pont lassan haladt az uton,így azt leintettem. A csomagjaimat a csomagtartóba helyeztem és én is helyet foglaltam a hátsó ülésen. Bediktáltam a címet,s a jármű elindult.

*Liam*

Mikor felébredtem arra számitotam hogy Emma alszik meletem,de csalódás fogadót. Nem volt itt velem. Felkeltem hogy megkeresem merre lehet. Az egész házat körbejártam de sehol sem volt. Kétségbe esetten mentem be a szobájába és nagyon megdöbbentem. A ruhás szekrényei üresen álltak. Elvitte minden értékes holmiját. A mobilját hiába hívogattam..mindig elutasitota a hívásokat. A többiek mind iderohantak-kivétel Niall- hogy megnézek mi volt az a nagy zaj,mivel rombolni kezdtem.
-Liam mi a baj?-kérdezte Harry döbbenten.
-Elment! Elment!-üvöltöztem torkom Szakadátból. A srácok szó szerint lefagytak. Jó pár perces néma csönd következett,csakis a rombolásom hallatszót.
-Nézétek,ott egy levél!-mutatót Zayn a párnára. Azonnal átszeltem a szobát és olvasni kezdtem. Emma kicsiny kézírásával volt tele írva a papír. Hangosan olvastam hogy a többiek is hallják. A végére a könnyeim fokozatosan potyogtak. Mégis hogy gondolja hogy más lány mellet boldog lehetek?! Nekem csak ő kell, ez olyan mint az ember belenéz a Napba és az megvakítja a szemeit,utána már nem fogsz normálisan látni. Nekem Emma volt a saját Napom. Körülötte keringtem és most megsemmisült mindenem...az utam. Egy embert tudok csak mindezért hibáztatni..Niallt! Ő tehet mindenről!!! Miért nem bírt itthon maradni tegnap este?! Akkor még Emma is itt volna,velem. Felpattantam és az Ő szobájához trappoltam. De nem volt bent. Lefutottam a lépcsőn,nyomomban a fiúkkal. Niall épp a macáját kísérte ki. Megvártam míg kimegy a kis ringyó az ajtón,aztán neki estem Niallnek.
-Most boldog vagy ugye? Megkaptál egy másik lányt is, Őt meg sikeresen eltaszítottad mindnyájunktól! Büszke lehetsz magadra Niall James Horan!-tapsoltam gúnyosan.
-Neked meg mi bajod van? Csak egy meggondolatlan éjszaka volt. Be voltam csiccsentve,nem tehetek róla. Kit taszítotam el,hova?-értetlenedet.
-Az van kedves barátom,hogy Emma látót téged bent azzal a lánnyal az ágyikódban. Ő meg fogta magát és elköltözőt. Örülsz?-mondtam neki mesélve. A kezébe nyomtam a levelet amit Emma hagyott. Míg olvasta a feje kezdet elfehéredni.
-Én..én..én..sajnálom!-súgta maga elé.
-Cseszd meg a sajnálatodat!-förmedtem rá,majd elviharoztam a szobámba de előtte szándékosan neki mentem vállal. Leültem a szobámba és csak sírtam.
A napok gyorsan teltek és róla semmilyen hír nem volt. Naomit is kérdeztem,nem tud róla semmit ő sem. Lassan indulnunk kell a 2014-es turnénkra. Ezért most minden időnket leköti a stúdiózás. Egy szempontból örülök hogy szinte alig van időm..nem tudok búslakodva feküdni az ágyamon. Most az új albumunkon dolgozunk,ami várhatóan nagy sikert fog aratni. Emma hiányát nagyon lehet érezni a mindennapokban. Niallel egyáltalán nem állok szóba,pedig ő minden nap békülni szeretne. Nem tudok neki megbocsájtani.  A mondás úgy áll hogy egy jó barát mindent megbocsájt. Az igaz,de nem mindegy hogy mit tett a másik.
A szabad napokon a főiskola előtt sétálgattam és kérdezgettem az embereket,hátha valaki ismeri vagy tud róla valamit. Tudom elég szánalmas egy fazon vagyok. A rajongóknak is feltűnt már hogy megváltoztam. Más ember lettem,a rossz értelemben. Ahogy már régen is említettem,Emma a szívem egy darabját magával viszi ahányszor elválunk egymástól. Most viszont az egész szívemet ellopta.
Éppen az utcán sétálgattam a főiskola közelében mikor megpillantottam. Nem mertem utána kiabálni,mert féltem hogy elszaladna előlem. Így hát követni kezdtem. Jó pár perces séta után megállt egy ház előtt.
-Emma!-kiabáltam futva. Ahogy közelebb értem a lány óvatosan megfordult. A csalódás és a szomorúság fogot el,amint megláttam az arcát.
-Bocsi de valakivel összekeversz.-mondta kedvesen.-Várj te nem a One Direction egyik tagja vagy?-kérdezte reménykedve.
-De,szeretnél közös képet?-sóhajtottam.
-Nekem mindegy,nem akarlak zavarni. Látom magad alatt vagy.-válaszolt kedvesen. Nem tehettem róla,magamhoz öleltem a lányt. Percekig öleltem,mikor elengedtem elővettem a mobilomat.
-Mond hogy Csíííz!-mondtam vigyorogva. A telefonom vakuja villant egyet,jelezve a kép elkészülését.
-Köszi!-motyogta.  Átadtam a telefonomat a twitterembe belépve.
-Kövesd be magad kérlek.-kértem. Elsőre döbbenten nézett,aztán cselekedet.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Nicole.-mondta mosolyogva.
-Szép név,megadnád a számod is?-toltam vissza elé a telefont.
-Persze.-kuncogott. Pár szót még válltottunk aztán sietősen távoztam. Vissza mentem a főiskola elé és vártam a csodát,ami nem jött el...

*1 évvel később*

Az idő szó szerint repült. A hónapok rohamosan teltek,ami köszönhető a turnénknak is. Minden szabadidőmben a rajongóimmal foglalkozom a twitteren. Niallel egyáltalán nem állok szóba,sőt a saját ingatlanomban élek kiskutyám társaságában. A próbákra mindig bejárok,hisz a munka az fontos. Szórakozni visszont nem megyek sehová. Emma még mindig nem adott magáról semmilyen élet jelet. Minden éjjel róla álmodok,már közös gyermekeink vannak  és boldog házasságban élünk. De persze ez mind csak álom. Harry kitalálta hogy menjek el valami táncos klubba. Ezért most itt állok egy olyan hely előtt ahová önszántamból sose mennék be. Ami viszont váratlanul ért az az , hogy Niall is velünk jött.
-Harry én oda be nem megyek.-jelentettem ki.
-Dehogy nem!-morogta és berángatott. Az ajtón belépve egy boxhoz vezetett minket göndör hajú barátunk. Valószínű hogy ő már jártas az ilyen helyeken. Niallt nem nagyon hatotta meg  Emma távozása,hamar túltette rajta magát. Az asztal közepén egy rúd állt. Harry rendelt valami italt ami elég finom volt. Az asztalunkra felpattant egy hiányos öltözetű lány de nem figyeltünk rá. A tekintetem egy másik asztal felé kalandozót,az a lány nagyon emlékeztet egy lányra akiért a mai napig is ölni tudnék,csak hogy biztonságba tudjam. Egy pár percig még bámultam,hirtelen ő is rám nézet. Az ereimben a vér megfagyott. Felpattantam és sietősen közelítettem meg. Harry és Niall utánam rohantak. Ő gyorsan leszállt az asztalról és próbált elmenekülni előlem,sikertelenül. A
karjánál fogva rántottam magamhoz. A szemeiből a könnyek sokasága hullót. A fejét felemeltem hogy a szemünk egy magasságba legyen. A pulcsimat levettem és a hátára terítettem.
-Miért?-kérdeztem csendesen.
Fejét megrázva csukta le szemeit.
-A pénz miatt?-kérdeztem tovább.
Bólintott egyet még mindig lehunyt szemekkel.
-Emma.Öltözz fel.Haza jössz velem!-parancsoltam.
Megfordult és az öltöző felé indult.
-Azta!-motyogta Harry. Mérgesen néztem rá,ezért elhallgatott.
-Nézd mit tettél vele Niall!-förmedtem rá. Pár perc múlva vissza is tért Emma,normál öltözékbe. Karon fogva indultam el vele,hogy minél messzebb vigyem ettől a helytől.  A kocsiba mérgesen ültem be a volán elé. Harry beszállt mellém,így Emma kénytelen volt Niall mellé ülni. A visszapillantó tükörbe nézve állapítottam meg, hogy a lehető legtávolabb vannak egymástól. Gyújtást adtam a kocsinak,majd a gázra léptem.
-Hát ez érdekes este volt.-törte meg Harry a kínos csendet. Szúrósan néztem rá,ezért befogta a száját. Nagyon mérges voltam , mérges voltam magamra , mert nem tettem meg mindent azért , hogy megkeresem Emmát és mérges voltam rá. Nem értem hogy egy ilyen okos lány  , hogy kerül egy olyan mocskos helyre. Mikor felnéztem megláttam a villát és hirtelen lefékeztem  és ha nem lettünk volna bekötve előre estünk volna. Harry és  Niall azonnal kipattant ,de  Emma bent maradt. Nagy levegőt vettem én is kiszálltam majd az autót megkerülve nyitottam ki az ő ajtaját . Így sem mozdult meg így gyengéden megfogtam a kezét  kihúztam majd az anyós ülés felőli ajtót nyitottam ki neki és visszaült.Kocogva megkerültem a kocsit és újra  a megengedettnél nagyobb sebességgel  indultam el a saját lakásomra ami alig öt percre  van az 1D villától. Begurultam a garázsba majd újra kiszálltam  ő pedig bátortalanul nyitotta ki az övét. Miután kiszállt megfogtam a kezét  és befelé húztam  . Az én kiskutyám  ülve várt rám . A szobámba húztam a szekrényből elővettem egy pólót , bokszert ezeket a kezébe adtam  .
- Menj fürödni utána beszélünk!-bólintott  én pedig magára hagytam . Lementem Lokinhoz  a tálkájába adtam tápot  és vizet majd újra bementem a szobámba ott felvettem a pizsama alsómat és az ágyra leülve vártam rá.  Hamar megéreztem azt hogy leül mellé.
- Hogy kerültél oda?
- Én...
- Hogy a francba kerültél pont te egy olyan helyre?-csattantam fel és mikor láttam hogy a könnyei szaporán gurulnak le az arcán az összes haragom elszállt. Az ölembe húztam és hagytam , hogy a vállamon kisírja magát.