19.Fejezet

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Meghoztam az új részt is.
Sajnálom hogy mostanság kicsit el lustultam, ritkán vannak részek és a kommentekre sem válaszolok. De ennek ellenére elolvasom őket és jól esnek a szavaitok. A pipáknak is nagyon hálás vagyok. Próbálok minden hét szerdáján részt hozni. De apró csúszások is elképzelhetők.
Nem is szeretnélek titeket itt untatni a magyarázattal.
Jó olvasást!
Puszaa
Fanni

*Niall*

El sem hiszem hogy megcsókoltam és mégse ütött érte. Innen is érzem hogy szeret még engem valahol legbelül. Hisz nem is csoda, hiszen én vagyok a nagy Ír manó. Senki sem tud ellenállni nekem.

A buli nagyszerűen telt tovább. Harryvel a lépcső alatt beszélgetünk miközben Emmát figyeltem ahogyan Logannel táncol. Logan és az egész Big Time Rush itt van a partin. Szerencsére a két banda között szó sincs rivalizálásról. Jól kijövünk egymással. Például megtiszteltet és volt hogy egyszer minket kértek fel a turnéjukhoz előzenekarnak.

-Kint megcsókoltam Emmát!- kiabáltam Harry fülébe a zene miatt. Egy pár másodperc kellet neki hogy megeméssze a hallottakat.

-Mi van?! Te normális vagy?! Niall fogd fel hogy Liammel van együtt. Végre a barátunk boldog miért kell elcseszned mindent?!-oktatott én pedig csendben hallgattam.

-Az nem számít hogy én boldogtalan vagyok?-kérdeztem a szemeibe nézve. Nagy lélegzettet vett és hangosan fújta ki a levegőt.

-Figyelj most rám! Lépj túl rajta oké? Nem éri meg a vita és a harc köztetek.  A banda érdekében és mint testvéred mondom ezt. Csajozz be! Könnyen megy csak láss hozzá. Ott azt a szöszit látod? Menj oda hozzá!- mondta és hátba vágott.

-Ő Ellie Goulding, szerinted egy 27 éves le fog állni egy 20 évessel. Ne nevettess kérlek!-ellenkeztem barátom kérésére. A tekintetem még mindig Emmán volt. Egyszerűen csodálatosan néz ki. Egyszer csak Louis jött le a lépcsőn. Tekintetével felmérte a lelki állapotomat.

-Mi a helyzet nagyfiú? Mond csak el Louis bácsinak!-lépet mellém.

-Lekapta Emmát odakint.- kiabálta Harry én meg erősen bokán rúgtam.

-Micsoda? Niall! Hogy képzeled hogy megcsókolod a barátod csaját?-kérdezte kiabálva Louis. Eközben Zayn épp megjelent mellettünk és mindent hallott. Szúrós tekintettel nézet rám. A fekete szemöldökét össze vonta. Most haragszik rám, tudom.

A srácok hirtelen a lépcsőre kapták a fejüket. A gyomrom össze szűkült.

-Ne mondjátok meg neki kérlek!- könyörögtem nekik.

-Mit ne mondjanak el nekem?-kérdezte Liam.

-Azt hogy...öhöm....izé..nem szándékosan begy szó..-hadartam míg hátráltam. A tekintettem össze akadt az Övével. Tudta vagy érezte hogy segítségre van szükségem. Gyors léptekkel közelített meg minket.

-Liam! Gyere egy kicsit táncolni.- húzta magával barátját. Hálás pillantást vetettem rá. Egy aprót bólintott csupán.  A lehető legmesszebb vitte tőlem Liamet.

Szépen csendben meghúztam magam az est további részében.

*Liam*

Valószínű a tömegbe bulizott. Igaz én egy kis időre eltűntem az emeleten. Ruthot megkértem hogy foglalja le Niallt, nehogy rámászón a kedvesemre. A szobámban össze csomagoltam pár holmit a bőröndjeinkbe mert elviszem Emmát Hawaiira. Biztos élvezni fogja. Szereti a napsütést és a tenger partot.  Zayn és Louis segített nekem a pakolásban. Ők hamarabb vissza mentek a buliba.

Eltettem az utolsó holmikat is és csatlakoztam a partihoz. 

A srácok a lépcső alatt erősen vitatkoztak valamiről. Mikor melléjük értem csak ennyit hallottam.

-Ne mondjátok meg neki kérlek!-könyörgött Niall.

-Mit ne mondjanak meg nekem?-kérdeztem ingerülten. Nem válaszoltak. Niall kezdett el hablatyolni valamit.

Emma hirtelen mellém lépet és a táncparketre vont magával.

-Ennyire szeretsz táncolni?-kérdeztem érdeklődve. Halkan nevettem is.

-Csak veled szeretnék lenni.- magyarázta és az arcomra egy lágy puszit nyomott. Melegség öntött el belülről hogy ez a csodás lány az én barátnőm. Egyetlen egy dolog viszont bántani fog. A hét elején megkezdődik a turnénk és alig fogom látni. A modern technológia végül is megoldja ezt. De egész más kamerán keresztül látni a barátnődet úgy hogy meg sem ölelheted vagy csókolhatod. Nehéz lesz mindkettőnk számára.

A derekánál fogva közelebb húztam magamhoz ugyanis egy lassú szám következett. Jobbra-balra ringatóztunk a saját kis szappan buborékunkban.

-Szeretlek.-súgtam a fülébe.  Az arcán egy apró mosoly jelent meg. Fejét a vállamra helyezte.

-Én is téged!-motyogta. Éreztem a hangjából hogy valami bántja de úgy éreztem nincs most megfelelő alkalom megkérdezni.

Valamiből kimaradhattam. Turné utánra meg egy hatalmas meglepetéssel készülök Emma számára. Még magam sem tudom hogy hogyan fogom kivitelezni de a tervemet majd pontosítom.

Reggel a fürdőkádba ébredtem fel. Fogalmam sincs hogy hogyan kerültem oda. A fejem is szörnyen fájt. Ezek szerint jócskán ihattam. Elindultam a lakásba felfedező túrára.  Az egész ház rumlisan nézett ki. A földön piros műanyag poharak és csípsz maradványok hevertek. A konyha pulton üres üvegek sorakoztak. A nappali is elég durván nézett ki. Mindenütt konfetti volt szétszóródva. A legjobb lesz egy takarító céget kihívni. Felmentem a szobába ahol Emma az ágyon aludt. Óvatosan felöltöztem és próbáltam emberi külsőt varázsolni magamnak. A konyhába vettem be a fejfájás gyógyszerből. Egy rántottát készítettem és mellé narancs levet töltöttem.  Két tányért vettem elő a szekrényből és mindkettőre mertem a rántottából. Egy tálcára helyeztem és felmentem az emeletre a szobámba. Az éjjeli szekrényre helyeztem el, én pedig az ágyra vetődtem.

-Jó reggelt Szépségem! - ébresztettem az alvó szerelmemet.

Az este folyamán alig láttam Emmát.

-Jó reggelt!-csókolt meg. Ujjait a hajamba túrta. Kezeim fel le jártak a derekán. Levegő hiányába azonban szét kellet válnunk.

-Úgy érzem sose tudok betelni belőled.-nevettem. Emma nagyot sóhajtott csak és ismét megcsókolt.

-Szeretlek!- súgta a fülembe.

-Én is téged! Nagyon!-öleltem át. - Inkább reggelizünk mielőtt itt a végén megerőszakollak.-vigyorogtam rá. Az ő arcán is egy hatalmas vigyor terült szét. Neki láttunk a reggeli elkészítésének.

Emma persze hogy figyelmes már ki is szúrta a bőröndjeinket.

-Megyünk valahova?-kérdezte kíváncsian.

-Igen. Hawaiira.-vontam vállat.

-Ez komoly?-kérdezte és izgatottan tapsolni kezdett.

-Persze, délután indul a gépünk édes.-  böktem meg az orrát.

A nap gyorsan telt és már a magán repülőn nézzük az alattunk lévő természeti csodákat. Úgy érzem nagyszerűen fogjuk magunkat érezni.